Bajzát Krisztián 29 éves, őssejt-csontvelőtranszplantált. A Somogy megyei fiatalember évekig tartó súlyos betegségéből, sok szenvedés és küzdelem árán, úgy tűnik, meggyógyult, de sajnos nemcsak az egészségéért kell a szokottnál is keményebben harcolnia, a megélhetéséért is. Pedig nem is olyan sok kellene…
A sokkoló diagnózis
Krisztián harmonikusan, boldogan élt párjával egy albérletben, Balatonlellén. Mindketten a közeli wellness- és konferenciaszállóban dolgoztak, a lány mint recepciós, Krisztián pedig főszakácsként. 2004 végén Krisztián elment a helyi patikába egy egyszerű fájdalomcsillapítóért. A patikus látásból ismerte, és megjegyezte, hogy a fiatalember elég sápadt, menjen el egy vérvételre, biztosan vashiánya van. A laborlelet láttán a háziorvos azonnal beutalta a kaposvári kórház hematológiájára, ahol másnap már közölték a diagnózist: akut myeloid leukémia.
„A főorvos azt mondta, ha nem derült volna ki a betegségem, kb. két hetem lett volna hátra. 2005. január 7-én már a kaposvári Kaposi Mór Oktatókórház hematológiai osztályán feküdtem. Betegségem kiderülése után két nap alatt kellett az addigi életemet felszámolnom. A munkahelyünkön felmondtak, a páromnak sem tudták elnézni, hogy sűrűn, szinte naponta jár be hozzám a kórházba.”
Újra és újra
Elkezdődtek a kemoterápiás kezelések: három hét kórház, steril szoba, két hét otthon, és így tovább négyszer. Krisztián csontvelője jól reagált, már az első kezelés után eltűntek a beteg sejtek. Teltek-múltak a napok, hetek, hónapok, már kezdte túltenni magát az addigi megpróbáltatásokon, és szinte el is felejtette a kórt. Azonban az utolsó kezeléstől számított egy év múlva visszajött a betegség. Ismét be kellett feküdnie kemoterápiára, és az orvos közölte: hosszú távon a csontvelő-átültetés az egyetlen kiút. A kezelés újra tünetmentességet eredményezett, három hónapig. Ekkor ismét kemoterápia következett.
„2006 őszén jött a levél a transzplantációs bizottságtól, hogy találtak egy számomra megfelelő donort. Decemberben el is kezdődtek a kivizsgálások, hogy végre tudják hajtani az átültetést, a csontvelő levétele azonban meghiúsult. Közben egy vizsgálat kimutatta, hogy ismét itt a betegség. Ekkor már azt mondtam, hogy ilyen nincs.”
Nehéz gyógyulás
Krisztián az újabb kezelést már a Szent László Kórház transzplantációs osztályán kapta, és április 13-án beültették az őssejteket, amelyek egy német hölgytől származtak. A transzplantáció nem járt különösebb komplikációval, a megszokott problémák jöttek elő (ami természetesen csak az orvosoknak volt megszokott).
A vérképadatok lassan javulni kezdtek, volt nagy öröm, megtapadtak a sejtek. Krisztián 2007 júniusának elején elhagyhatta a kórházat. Szájmaszk, kesztyű, hosszú ruházat, más higiéniai, illetve étkezési szabályok, immungyengítő gyógyszerek és kilökődésgátló. Ám a transzplantáció szövődményeként sajnos kialakult Krisztiánnál az ún. graft-versus-host betegség: a donor csontvelő megtámadta a saját sejtjeit. Emiatt a mai napig speciális kezelésre jár.
„A bőröm teljesen bebarnult, úgy néztem ki, mint a négerek, az evés nehezen, vagy nem is ment. Rövid időn belül 103 kg-ról 46 kg-ra fogytam, minden marta, sebesítette a szám. Közben kialakult egy gyomorfekély is, ami szerencsére helyrejött azóta, jelenleg a betegségnek nyoma sincs, 100% donor vérképzésem van, az étvágyam is helyreállt, a súlyom is gyarapszik, már csak a bőrömnek kell helyrejönnie.”
Egy új élet ára
A három és fél év alatt most már a szülők teljes tartalékai is elfogytak, és Kriszitán 25 650 Ft rendszeres szociális segélyből él havonta! Ebből kellene megoldani a gyógyszerei kiváltását, fedezni a kontrollvizsgálatokra járás útiköltség-különbözetét – mivel ezt nem 100%-ban térítik meg –, és fizetni a számlákat. Mindennapi, megélhetési problémái vannak.
Mivel Krisztián nehéz fizikai munkát végezni nem tud, az orvosok tanácsára leszázalékoltatta magát. A leletei alapján 100%-ra azonnal le is százalékolták. Ezt követve beadta rokkantsági nyugdíjkérelmét, de közölték vele, hogy nem jogosult nyugdíjra, mivel betegsége kiderülésekor 25 éves múlt és nincs meg az előírt
6 éves munkaviszonya. (Sajnos a szakközépiskolai négy tanév nem számít.)
„Az utóbbi években betegségemből kifolyólag olyan élethelyzetbe kerültem, amelyből nagyon nehéz a kiutat megtalálni. Beláttam az idők folyamán, hogy elhelyezkedni nem tudok, amint a munkáltatók meghallják, hogy leukémia és csontvelő-átültetés, inkább más mellett döntenek. Nem kéregetésből szeretnék megélni, egy vállalkozást szeretnék elindítani, ehhez viszont bizonyos indulótőke szükséges. Még fiatal vagyok, lábra szeretnék ismét állni, élni szeretnék! Mindenekelőtt ki kell váltanom a vállalkozói engedélyt. Mivel jelenleg a párom szüleinél lakom, a délnyugati országrészben, Babócsa községben, be kellene költöznöm a közeli nagyobb városba, Kaposvárra, mert itt helyben nem tudok munkát találni. Amennyiben meglenne a vállalkozói engedélyem, és Kaposvárott rendelkeznék lakhatási lehetőséggel (albérlet), el tudnék helyezkedni egy cégnél területi képviselőként. Csak számlaképes vállalkozókat szerződtetnek. Így ismét el tudnám magam látni, ismét fenn tudnám tartani a háztartásom. Ehhez kb. 130 ezer Ft-ra lenne szükség. Ebből tudnám rendezni az egyhavi albérleti díjat, a kért egy hó kauciót és az első hó rezsiköltségét. Onnantól kezdve pedig már a saját keresetem állna rendelkezésemre. Sajnos egyelőre önerőből nem tudom ezt megvalósítani.”
Amennyiben segíteni szeretne Krisztiánnak, van rá lehetőség, hogy támogatását akár alapítványon keresztül eljuttathassa hozzá.
A szóban forgó alapítvány a felajánló részére a mai jogszabályoknak megfelelően kiállítja az adójóváíráshoz szükséges igazolásokat.
Bajzát Krisztián elérhetősége: myeloid@citromail.hu
06/20-481-4923
